EGYEBEK ÉS HAIKUK...gondolarok egy festő emlékére
ANDOR TAMÁS VERSEI
Budapest, Artézi Galéria, 2015. október 12.
Felolvasta a költő Ladányi Imre kiállítás megnyitóján
KILÉPŐ
Most már kínos kezd lenni.
Sokan köhögnek,
Más belebeszél, van saját kalandja.
Veszek egy mély lélegzetet.
A befejezés talán érdekesebb.
Nekidurálom magamat,
De halvány a siker.
Zörögnek a székek,
Nem keresi senki a pillantásomat.
Csoszog a tömeg, ki akar menni.
Gyorsan kitárnak
Még egy ajtószárnyat.
Hogyha több volna a kíváncsi,
Pont elég volna egyetlen kijárat.
Kong a terem ,üres a páholy.
Lehetnék bárhol, csak itt ne lennék!
Papír lapocskák, vászonka lepkék
Hullnak a parkett lakkjára,
És szórja a huzat,
Amit még el kellett volna mondanom.
Egy-kettőt azért összeszednék,
Aztán kimehetnék szabadon,
A kétszárnyú ajtón,
Amit nyitva felejtettek.
Andor Tamás